Hej regö-rejtem, sosem felejtem a napnak ragyogását, a holdnak lángolását, a csillagok világát! Hej regö-rejtem, sosem felejtem a szél zúgó szavát, a patak fényes aranyát, felzengő tavasz dalát!
Én kimenék hegyre, lenézek a völgybe, ott van látom, iszik, csodafiú-szarvas.
Homlokán fényes nap, ág-bogán csillagok, (gyúlatlan gyulladnak) oldalán égi hold.
Gyúlatlan gyulladnak meg sosem hervadnak, patak, melyből iszik, aranyra változik.
Lábnyoma merre tart, zöld mezők ébrednek, sziklák vizet adnak, virágok élednek.
Hej regö-rejtem, sosem felejtem a napnak ragyogását, a holdnak lángolását, a csillagok világát! Hej regö-rejtem, sosem felejtem a szél zúgó szavát, a patak fényes aranyát, felzengő tavasz dalát!
Hej regö-rejtem, sosem felejtem a napnak ragyogását, a holdnak lángolását, a csillagok világát! Hej regö-rejtem, sosem felejtem a szél zúgó szavát, a patak fényes aranyát, felzengő tavasz dalát!
Hej regö-rejtem, sosem felejtem a napnak ragyogását, a holdnak lángolását, a csillagok világát! Hej regö-rejtem, sosem felejtem a szél zúgó szavát, a patak fényes aranyát, felzengő tavasz dalát!