Ide ül egyedül az a srác, aki voltál rég, volt szerelem, átölelem.
Vele repül az a lány, az a lány, aki egyszer még én volnék, ha elhinnéd.
Ide a szót, a lázadót, ide a dalt, mi rólunk szólt, Hívjuk el őt, a boldog időt és ránk talál. Ide a vágyba szédülést, ide a régi érintést, hívjuk elő, a boldog idő még ránk talál.
Gyere már csoda vár, mint egy ébredés után, él az a srác, él az a lány.
Gyere tovább, kapuját sose zárja többé ránk egy néma világ, számítok rád.
Ide a szót, a lázadót, ide a dalt, mi rólunk szólt, Hívjuk el őt, a boldog időt és ránk talál. Ide a vágyba szédülést, ide a régi érintést, hívjuk elő, a boldog idő még ránk talál.
Nézz rám, a megszokás rendjét, gyere és újból kócold szét.
Ide a szót, a lázadót, ide a dalt, mi rólunk szólt, Hívjuk el őt, a boldog időt és ránk talál. Ide a vágyba szédülést, ide a régi érintést, hívjuk elő, a boldog idő ránk talál.
Ide a szót, a lázadót, ide a dalt, mi rólunk szólt, hívjuk el őt, a boldog időt, ránk talál. Ide a vágyba szédülést, ide a régi érintést, hívjuk elő, boldog idő vár ránk.