1. Mint egy villámlás az éjjen át, egy barna szempár rám talált, Érintése rögtön mást ígért, ahogy az ajkaimhoz ért. Úgy öleltem át, mint lombok a fát, pedig ő csak csókra várt, De szemem előtt már szerelmet szőtt a világ.
Szeretem őt de szeretni fáj, mert eljön a hajnal és menni muszáj, Akarom őt de mire elég ha valaki másnak szánta az ég. A szívem úgy ég.
2. Tudtam éreztem hogy nincs esély ez csak egy téves láng egy kóbor fény Reggel véget ér a látomás s utánunk nem marad majd más Csak felperzselt föld s egy romokba dőlt homokvár a vágy előtt S egy gyönyörű kép mi soha sem volt el se jött.
Szeretem őt de szeretni fáj mert eljön a hajnal és menni muszáj, Akarom őt de mire elég ha valaki másnak szánta az ég. A szívem úgy ég.
3. Csak néhány óra volt a végtelen mégis benne volt az életem De összetörte végül álmomat mivel csak látomás maradt Elvitte a szél s a hajnali fény mit az ég rám hagyott A sohasem volt titkot, amit arca mögé rejt a Hold.
Szeretem őt de szeretni fáj mert eljön a hajnal és menni muszáj, Akarom őt, de mire elég ha valaki másnak szánta az ég.
Szeretem őt, de szeretni fáj, mert eljön a hajnal és menni muszáj, Akarom őt, de mire elég, ha valaki másnak szánta az ég. A szívem úgy ég