Nyugi doki, csak a szívem fáj, Tudja a fene, az eszem hol jár. Bárhogy akarom, nincs a helyén, Merre csavaroghat, tudom is é-én. Nem kell segítség, Nyugi doki, csak a szívem ég.
Éjfélkor elaludni nem bírok én, Csak forog velem a plafon, az ágy, a szék. S vár egy icipici kis manó, Ki csakis arra csábít, ami nem való. Nem kell segítség, Nyugi doki, csak a szívem ég.
Szívem, most lázadó, szép szónak ellen áll, Jaj, miért nincs altató, ha ébreszt a szívem már?!
Nem értem magamat sem, mi ez a láz, De mint a villanyáram, úgy megráz. Mégse bánom, hogyha elkapom, Legyen a szerelem az én bajom! Nem kell segítség, Nyugi doki, csak a szívem ég.