Állok a lépcső alján, a folyó túlsó partján, olyan messze vagy már nem érlek el. Állok a szakadék szélén, egy másik világ végén, olyan messze vagy, de már nem érlek el. Jól tudom én, azt hogy szép volt és csodás. De múlt ami múlt, én már akarom a változást.
Egy két há' és induljon a tánc, Négy, öt, hat, hét, csak amire vágysz. Héj, héj, hadd halljam a hangodat, hadd halljam még.
Egy két há' és induljon a tánc, Négy, öt, hat, hét, csak amire vágysz. Héj, héj, hadd halljam a hangodat, hadd halljam még.
Ülök az ágyam szélén, erőm a legeslegvégén, érzem fentről valaki figyel. Tudom hiába kérném, nem segít már semmi végképp, menni kell, igen, menni kell.
De én vagyok én, most a kocsma küszöbén, és jár ami jár, most egy utolsó esély.
Egy két há' és induljon a tánc, Négy, öt, hat, hét, csak amire vágysz. Héj, héj, hadd halljam a hangodat, hadd halljam még.
Egy két há' és induljon a tánc, Négy, öt, hat, hét, csak amire vágysz. Héj, héj, hadd halljam a hangodat, hadd halljam még.
De én vagyok én, most a kocsma közepén, és jár ami jár, most egy utolsó esély.
Egy két há' és induljon a tánc, Négy, öt, hat, hét, csak amire vágysz. Héj, héj, hadd halljam a hangodat, hadd halljam még.
Egy két há' és induljon a tánc, Négy, öt, hat, hét, csak amire vágysz. Héj, héj, hadd halljam a hangodat, hadd halljam még.
Egy két há' és induljon a tánc, Négy, öt, hat, hét, csak amire vágysz. Héj, héj, hadd halljam a hangodat, hadd halljam még.
Egy, két, há', egy két há', mondom egy, két há', egy, két há', egy két, egy, két, egy, két, egy, két, egy, két, egy, két, egy, két, egy, két, egy, két, egy, két, egy, két, egy, két, egy, két..