Lehetek elszánt, lehetek gyáva Lehetek így egyben vagy szétdobálva Kinek szeme se rebben az újtól Vagy aki sohase tér le az útról Veled egy ketrecben összezárva
Leszek a múlté, leszek a végzet Leszek a főcél, leszek a félszeg Leszek a tegnap, leszek a holnap Egy semmiből valahová tartó színdarab
De sohasem lennék más Csak hogy valahogyan másnak láss Miért szégyellném? Ez vagyok én Már nem arany, nem gyémánt Nevem az igazival eggyé vált Miért szégyellném? Ez vagyok, ez vagyok én
Leszek a rádió, leszek a tv Leszek újra meg újra a szenvedélyé Leszek az irigy szemekben a szálka Festék a szívekbe tetoválva Lehetek így a most és a mindörökké
Leszek a múlté, leszek a végzet Leszek a főcél, leszek a félszeg Leszek a tegnap, leszek a holnap Egy semmiből valahová tartó színdarab
De sohasem lennék más Csak hogy valahogyan másnak láss Miért szégyellném? Ez vagyok én Már nem arany, nem gyémánt Nevem az igazival eggyé vált Miért szégyellném? Ez vagyok, ez vagyok én
Leszek tabu, leszek téma Leszek a nagyszájú, leszek a néma Leszek a megtűrt, leszek a vendég Aki ha eltűnik talán észre se vennéd
De sohasem lennék más Csak hogy valahogyan másnak láss Miért szégyellném? Ez vagyok én Már nem arany, nem gyémánt Nevem az igazival eggyé vált Miért szégyellném? Ez vagyok én