Hát elszöktem az aszfaltromok alól Mert hallottam az erdő zúgását Te úgy jöttél, mint víz elé sziklafal Az örvénylő idő kővé vált Csend nőtte be azóta a mohát Nincs többé napfényből függőágy Nincs illat már, nincs szín a fák ágain Egy megsárgult fényképről nézek rád
Úgy volt, hogy egyszer majd látom Az árnyékom úgy lép elém Hogy ott áll színes ruhában Hogy én ő vagyok ő meg én
Folyt lüktetve a medrében a patak Szél fésült meg és karcolt minden ág Egy ösztönláng azt mondta: nincs már tovább Csak felgyulladt, és rögtön elfújták Nézd, hogy issza a gyökér be az esőt Mint ottfelejtett ócska fürdőkád Emlékezz, égjen beléd jól a kép Kövessen, mint test az árnyékát
Úgy volt, hogy egyszer majd látom Az árnyékom úgy lép elém Hogy ott áll színes ruhában Hogy én ő vagyok ő meg én
2x Úgy volt, hogy egyszer még látlak Árnyék vagy úgy lépsz elém Nézed csak színes ruhában Hogyan leszek az árnyékod én