Forró betonon hasalok, távoli hang csak a gyász, lassan lüktet egy ér, fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér. Ó csak játszik a szél. Tudom, már messze vagy rég.. Bennem minden halk szavad él.
Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj... álmodni nem hagy a vád. Ha becsukom fáradt szemem tekinteted az arcomba vág. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap.. Nélküled semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj.
Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami véget ért, valami véget ért… valami fáj.