A bölcsek meg hallgattak bölcsen És a szívünk egyszer csak megállt. Becéztük, rugdostuk, nem mozdult És ez így szép lassan kínossá vált. ''Baszódj meg'', a hálón üzente, Most súlyként cipelhetjük kővé meredve, De ha mindenki szaralak, úgysincs szükségünk rá.
A mellünk meg lángolt, hatalmasra vertük a tettektől, Pedig még el sem jutottunk a ''bízni kezdek''-ig a ''retteg''-től. Mert az eszünk már elment. Hagyd! Kár is keresni. Azóta könnyebb, ha fáj is, nevetni. Vagy bárkit szeretni, vagy mondd mennyit érzek, Csak cirkusz meg vér kell a népnek!
Gyerünk haljon a hülye, okos van elég ne félj! A kutya mindig ugat, fel sem tűnik a veszély, Majd tapogat a kezünk a sötétben, minek ide fény? A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze. Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!'' Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején.
Csak lógott a láb és húzott a farkunk maga után. Mindig mosdani akart a kéz, Míg a szem meg csak néz, Hogy a szánk miért tát nagyra bután. Hüvelykujj telefonra fordulva, Mindennel szemben, egymásra mordulva. Túl mélyre szúrtam? Szólj, hogyha fáj, A ''hé faszfej, kelj fel és járj!''
Gyerünk haljon a hülye, okos van elég ne félj! A kutya mindig ugat, fel sem tűnik a veszély, Majd tapogat a kezünk a sötétben, minek ide fény? A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze. Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!'' Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején. Ezért jutunk ide megint te meg én!
Hát csak lógjon a láb És csak mosdjon a kéz. A szánk meg tátson bután. A bölcsek meg hallgatnak bölcsen.
Mennyi hülye, van elég ne félj, Csak ugat, fel sem tűnik a veszély, Vagy tapogat, mondd minek ide fény? A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze. Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!'' Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején, Ezért jutunk ide megint te meg én!
Mert csak lógott a láb, És csak mosdott a kéz, A száj meg tátott bután. A bölcsek meg hallgattak bölcsen És a szívünk egyszer csak megállt. Nincs semmi baj! Így élünk majd tovább.