Főzzünk csókból baracklekvárt amíg van elég amíg a nektár túl nem csordul a peremén egyszer minden fontosabb lesz majd, mint te meg én jó lesz majd egy gombóc közepén...
játszunk olyat, hogy a hunyó ezerig elszámol és aki elbújt, mind előjön mégpedig magától és a vastagcsövű puskám lehet a tiéd is annyira akartunk nyerni elfelejtettük, miért is...
rakjunk tüzet az éjszakában hogy meg ne fázzon kabát nélkül, aki bolyong hogy végre találjon valami nagykabáttal felérő búvóhelyet ahol épp olyt főznek, amit ő szeret...