Antal & Day km. BeerSeeWalk - Szürkesség | Текст песни

• Тексты песен
• Antal & Day km. BeerSeeWalk
• Szürkesség

/Refrén/
Szürkék a házfalak, szürkék a reggelek,
és fásultan néznek rám, az emberek.

/Mettyú/
Menni kell tesó, de geci nehéz a kereszt,
a fülebe teszem a zenét, és be tolom a lemezt,
be nyomom a reapret-et, minden nap ugyanaz pörög,
át hallatszik a bíf és sír, üvölt a kölök.
Mindenre köpök, a tesóm hajtja a Skodát,
a kezed össze teszed, de hiába várod a csodát. (fasszom)
Baszod már kínomban nevetek,
az álmok szállnak, mindent a síromba temetek.
Defektelek, mert többre szeretném vinni,
találok pinát, ki több, mint egy pina, szeretném hinni.
Hogy egyszer majd mindenki hazatér,
csak megyek a viharban tovább, és arcomba kap a szél.

/Gaben/
Hétfő reggel kelek, dobok egy sárgát, iszom egy feketét,
kint minden szürke, csak a negyedét velem nézd, ez végig felemészt.
Életek siklanak ki tesó, mint a vonatok,
de ne mond nekem,
hogy minden rendben,
mert tudom, hogy sok a gond.
Nincs ami motivál, na nincs egy kurva jövő kép,
nincsenek helyek, emberek, akikhez kötődnék.
A mocsokban nőttem fel testvérem, és kiutat nem látok,
iszok amíg bírok, én szét esek mint a leprások.
Amikor kel a nap neked szürkék a sugarak,
mert minden napom ugyanaz, baszod még mindig ugyanaz.
Rúgom az utca porát, megtanultam kurva korán,
na egyszer elbaszod haver, már nincsen újabb dobás.

/Refrén/
Szürkék a házfalak, szürkék a reggelek,
és fásultan néznek rám, az emberek.

/Day/
Antal, mond meg mi a pálya mert már ki vagyok
tudom ki vagyok, tudom, hogy Day az többre hivatott.

/Antal/
Minek hajtsak mondd meg tesó, ha az állam kirabó'?
Ritka itt a boldogság, ritka itt a bizalom.

/Day/
Antal, mond meg mi a pálya mert már ki vagyok
tudom ki vagyok, tudom, hogy Day az többre hivatott.

/Antal/
Minek hajtsak mondd meg tesó, ha az állam kirabó'?
Annak örülök már csak ha minél többet ihatok.

Szürkeség, napról napra kiégek,
ugyanaz a szar vár, ahogy a házból kilépek.
Automata emberek, büntet a sors,
a munkanélküli előtt, kígyózik a sor.
Mindenkinél beütött a depresszió,
anyád vodkával szedi be a kettes Rivót.
Beteg ez a világ, mérgez, mint az arzén,
nem szűrődik a szürke felhőkön át a napfény.
Mindegy milyen párti vagy,
hogy előrébb juss, el kell taposnod a másikat.
Mer' itt mindenki betart má' a másiknak,
a fájdalom, a düh, a fertő mindent átitat.
Szúrnak a dögösök a játszótéren,
a hányinger fog el ember, ha rátok nézek.
Sápadt arcok, körmök tövig rágva
a társadalom fele itt megdöglik rákban.
Milliók húzzák le a fél életüket gyárban,
más otthon ül egész nap és a segélyt várja,
ez Magyaroroszág, itt a kormány kicsinál,
innen mindenki menekül, mindenki disszidál.
Boldogulni próbálsz, de nem lehet,
szürke házfalak, emberek, reggelek.
Boldogulni akarsz, de nem lehet,
szürke házfalak, emberek, reggelek.

/Day/
Szürkék a napok, a hetek, a hónapok,
má