Újra és újra csak melléd nyúl Kezem, ha téged keres Számtalan tervem a vízbe fúlt Mióta magányomra ébredek
Megzavar a csend, idegesít a zaj Semmi nem jó így, semmi sem vígasztal Van annyi kérdés, mi felkavar
MI AZ, AMI, AMITŐL TÖBB, MINT ÉN MI AZ, AMI NEKED ÚGY FÁJT KI AZ, AKIBEN MOST BÍZOL ÉS MIÉRT HITTEM MÁST HOVA FOGY A LEVEGŐ, HOL LESZ MÉG HOL AZ, AKI SZÍVEMIG SZÁLL KIRE HAGYOM EZT A TITKOT MOST MIÉRT INKÁBB MÁS LELKEM MIÉRT BÍZTAM RÁD HA MÁS ÖLEL ÁT
Szüntelen gyűlnek a könnyeim Folyton rád gondolok Nem tudom többé elhallgatni Azt, hogy belül fáj még, nagyon
Más az aki véd, más akire vársz Más karjaiban lel az álom rád Máshol kelt a nap, másnál ébreszt fel Fagyos párnám rég tele könnyekkel Felkavar a csend, idegesít a zaj Semmi nem jó így, semmi sem vígasztal Sem a csend, sem a zaj