Agyamban hőség ültette téboly, köröttem uralkodó a déradó, az elveszejtő fagy. Bekerített, állnom kell. Az időt várom; hogy a világban fennmaradjon személyem, tetteim, s hangulatom. Láng gondolataim várják erőmet, s a kinti olvadást. Lombhullató idő ajándékai várnak engemet, a térdhó, s ernyedtség rabját. Várom a fák törzsénél nagyobb szilárdságot! Jön! Szikrázó hó, s éledő lombok; termetem újra megjelent előttetek!
Гуру Песен