Havas táj tükrözi a napkorong fényét. Szemből, hosszúságban csillog a havon járhatatlan messzeségből. Kékszinű a fagy. \"Kékszinű vagyok. Én vagyok a hidegség. Akadálytalanul járok a szabadban. Időmben tombol, virul a szinjátszó csapadék, a légáramlata. Merevítem a föld támaszát. Fénypont, hőpont síkja a gonosz árnyéka a dicsőkorom. Megjelenítenek, s megörzik havaimat, s jeleimet. Viharzok, burjánzok. Változatos tájakat nyújtok ki magamból, mint a pokol egyes világa. Hiszen része vagyok annak.\"
Гуру Песен