A láthatatlan, de érezhetővé váló napsugarakkal szemben erősödik a fényérzékeny élők moraja. Földek pora, égbolt légje, vizek szintje kavarodik. Bennük a Pokol átfogó egysége tartja lendületben az éjből kilépő, szétjáró Pokollakó ördögöket, kik hóditanak eképpen: Cselekvő testezet; növessz szárnyakat, egy párt vagy többet! Járó eszme; eressz ki szarvakat, kétoldali koronákat! Ragadjanak rájuk a Pokollángi szemcsék, verjék vissza az ártalmas fényeket! Napégette felszini Pokolátérzők szemgödreikbe helyezik karjaik Pokoleredetű varázsbotjait. Egybe forrnak velük. Azok már fájdalmukat elűző tudatnyulványaik, ellenszikrázó új végeik. Tájjelegenként kifejlődött homlokszarvak; látásvédők, távolra látszanak. Pokoltekintélymutatók!
Гуру Песен