Ezzel most kétfelé osztódunk nyüglődve távolodunk. A süket aszfalton száguld a busz a frigid falakon túlra.
Most elolvad minden lánc kifacsarva ér össze vállunk. Kék tűz körül táncolván szerteszét gőzöl minden álmunk.
Én könnyedén veszni hagylak, ha menned kell, mert tudod itt nincs nekünk nyár, csupán a száraz Tél.
Színtelen verjük szét a megromlott bábukat, nyújtózom ameddig a csontjaim szakadnak, belülről akaszt fel minden új pillanat, sötét van, fékezzünk, nem ismerem ezt a helyet már.