válj szét, jófeled mit eszmél, mi az mit elítél, mit önmagad megtennél. ölelnéd-e gyökerét mit tűzzé és szemétté, mitől lettél teljes egésszé. csak egy adat vagy sorszámmal, nem az számít mit érzel, összesít sok ezret, statisztika rögzíti, hogy túlnőttünk mindent. hidd el, utálom ezt mondani de végtelenül gyávák lettünk, a teremtők már a könnyeiket hullatják értünk. tornyok omlása temesse be annak házát, kinek olcsó s ártó álma tenne pusztává tengereket. víz alá merülve, só marja börömbe létezését, csak hogy érezzem az élet rezdülését, ne csak a taszítást s hogy érezzem szívem dobogását, hogy érezzem szívem dobogását, és a nap kísérje végig életünk mozgását. de eljön majd az idő, hogy a nap többé nem kísér utat. hullám mosta romjainkon új élet sarjad...