Az óra ketyeg a sötétben Mögötted állok Harc nélkül adjuk meg magunkat Mondd, hová tűntek az álmok Hová tűntek az évek, melyek Belénk voltak szerelmesek?
Refrén: Kést ránt a nyár, a jövő robban Úgy van minden, mint gyermekkoromban Foghegyről beszél velem, csak játszik Csak játszik nekem a félelem Régóta állok sötétben Régóta várok Várom, hogy lehulljon rólam Az évszázados átok
Várom, hogy legyenek percek, melyek Belénk lesznek Szerelmesek