naponta változol de hetekre eltűnsz nekem mindent el kell neked semmi amit eltűrsz bekopogsz csöngetsz kivagy ha kint vagy kiborulsz pik pak semmi sincs úgy ahogy én akarom mondd meg miért nem lehet ahogy én akarom mondd meg ahogy én akarom néha néha néha néha csak még ezt elnézem ha mással vagy mindig falnak nézel a pendriveomat is elvitted néha elárul mindent egy tekintet
neked apró kis jegyzet egy könyvtárban csak egy fájl vagyok neked a lomtárban
amit kitörölnél de néha visszaállítod
miért csak akkor hívsz ha mást már nem érsz el? mindig akkor hívsz ha mást már nem érsz el
cseréltem számot és cseréltem telefont ne hidd, hogy megadom leszedem az appokat ne írj hogy what’s up? pár ruhád még itt van vár rá az ablak valaki majd felveszi zaklass mást a müzlidet megeszem a pendriveot tartsd meg úgysem szerettem mindig megakadt ha filmet néztünk a komoly dolgoknál félrenéztünk te vagy a stop gomb a magnónom egy átmásolt kazetta a polcomon mikor én továbbmennék te visszalöksz mindig búcsúzunk de visszajössz