Úgy múlik el minden ami fáj, Hogyha úgy tartja kedve néha haza jár, Nem szól hozzád csak leül egyedül, Hogy érezd hogy élsz ott legbelül!
Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el, Keresem a lelkemet de van hogy nem felel, Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor, A szerelem az egyetlen lélekdonor!
Oly sok a szó ami betakar, Folyton beszél de semmit nem akar, A pillanat ami sokat ér némán múlik el, Egy ölelés épp elég ha búcsúzni kell!
Amikor majd eljönnek a régen várt csodák, Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám, Lesz hogy csak ringat lágyan és lesz hogy elsodor, De a szerelem az egyetlen lélekdonor!
Tudom mindenért harcolnunk kell, Egy őrült mondat miatt nem múlhat el, Az idő telhetetlen van hogy mindent elrabol, De valakinek te vagy a lélekdonor!
Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el, Keresem a lelkemet de van hogy nem felel, Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor, A szerelem az egyetlen lélekdonor!