Néha egy helyben állnak a percek, olyan céltalanul, tétován néha nem tudom merre is menjek, hol találsz majd rám
néha nyugtalan a lelkem és félek, hogy nem mondhatom el, azt hogy, nélküled semmit sem érek, pedig csak bennem létezel
tudom jól szerencsés vagyok, hiszen annyi szépet kaptam bárhol legyek, bármilyen színpadon veled vagyok gondolatban
és te itt vagy velem minden dalban, az arcod látom minden arcban, két karod az oltalom, az ölelés mi meg véd tudom:
mindig vártam rád, ezért éltem, hogy legyen egy dal ami én vagyok, ha már nem leszek
mindig vártam rád, ezért éltem, hogy legyen egy dal ami én vagyok, ha már nem leszek
ha a szív, igazán, feltétel nélkül úgy szeret, ahogy már nem lehet úgy, mindegy mi vagy nekem minden dal, ami bennem él minden szó, amit várok minden érintés az emlék minden mit szemedbe látok
és ha valahol valamit érek, majd a végéhez ér, akkor is hozzád szól majd az utolsó, és így búcsúzom
mindig vártam rád, ezért éltem, hogy legyen egy dal ami én vagyok, ha már nem leszek
mindig vártam rád, ezért éltem, hogy legyen egy dal ami én vagyok, ha már nem leszek