Álmodd, hogy vakít a fény, Tombol a nyár, e földtekén, Ne érdekeljen, ha esik a hó, Mert nyaralni visz az álomhajó!
Tekerem a szöveget, tépem a számat, De ki az, akit érdekel, hogy mi az, ami fáraszt, Hogy idegesít, vagy felfordul a gyomrom? Nem is mondom el neked, hogy mi is az én gondom, Élj a mának, a hawaii nyárnak! Mert akármilyen hideg van, az ilyenek nem fáznak, Hát rázd meg magad, ébresztő, És hidd el nekem, te leszel a nagymenő! Ez egy furcsa sziget, furcsa divat is hódít, A maláj-szoknyák felett egy szál semmi a módi, De ez nem álom, és mégsem való, Mintha a tengerparton napozna egy marslakó, Feléd néz, furcsa keze is hív már, Maga mellé mutat, hogy van, hol napozzál, És beindul a zene, felforr a véred, A szép lányoknak bókjaid bőkezűen méred.
Álmodd, hogy vakít a fény, Tombol a nyár, e földtekén, Ne érdekeljen, ha esik a hó, Mert nyaralni visz az álomhajó!
Álmodd, hogy vakít a fény, Tombol a nyár, e földtekén, Ne érdekeljen, ha esik a hó, Mert nyaralni visz az álomhajó!