Dalszöveg Éjfél, sűrű csönd ül a járdán Mire gondol a vén Hold Hogy csak mosolyog rám? Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé Tépett ág jajong a fán
Holdfény derűs emléket ébreszt Újra ébred a régmúlt, minden gyönyörűség Boldog órák az ifjúságom szép idején Gyertek hozzám vissza még!
Halvány lámpa villog fenn Még áldott árnyék rejt el Szúrós zaj kél, összerezzen a csend Ha rámtör majd a reggel
Hajnal, ne tarts tükröt a vénnek! Ha csak emlék az élet, talán szép marad még Tán a kék éj, a holdvilág még ifjúnak lát Úgy, mint egykor, régesrég
Füstben barnult új nap kél A korhadt, pállott széllel Kihunyt lámpát gúnyol az ömlő fényár Ha elkullog az éjjel.
Nézz rám! Kicsit érints meg némán! Maradj még, szelíd emlék Színes hajdani nyár... Érj csak hozzám, és feléled a boldog idő! Jajj, a hajnal pirkad már...