Ayo, my scars are showin, and these bars of emotion But I've come to realize that this is part of growing Dealing whit the regrets, will never come easy I've done wrong but these mistakes will always teach me To keep my head straight, and find the best way To keep living good while a release the dead way That brings me down, drowning and sorrow, Everydays are blessin so I'm counting tomorrows Cuz the next day can bring the answer The future means I'm not living backwards Pain isn't stay in my suffering is optional Life is hard, we strugglin through obstacles So was in ? here and think about my life my reasons to rhyme And the thoughts that I give to sound, That makes me cry but makes me stronger It'll make me real, tho' It'll take me longer
Refr.: Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt vége a szépnek, Szépen lassan eltűnnek a képek, Sebeim maradnak, nyitva a világnak, Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
2. Versszak (Horus) Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek, Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled? Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted, Csak a fájdalmat kapom reggel beforratlan sebekkel ébredek, Lehullt az eső hangom már a köddel száll az égig, A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik. Nem vágyom a jóra nem vágyok dicsőítő szóra Soha nem kértem semmit az égtől még nem jött el az az óra Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett, Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják hogy ég veled. Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok, Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok. Néha tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet, Két szemedbe nézve magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett. Elmúltak a fájó rossz idők de a hegek megmaradtak, Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.
Refr.: Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt vége a szépnek, Szépen lassan eltűnnek a képek, Sebeim maradnak, nyitva a világnak, Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
3. Versszak (Carp-E) Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek Nem tudom, mit tehetnék még nem tudom mit érzek Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát S így próbálom most megdönteni szíved erős falát Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel Mert bár nem beszélünk róla de