Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod, majd a hangomat Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye De ha hívni próbálnál, túl késő;, nem lesz aki felvegye Így egy kicsit megkésve, itthagyom most emlékbe Mindazt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe Elvégre már olyan régen belopták a fülembe Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre Létezésem értéke, és elmúlásom rémképe Beolvadt a zenémbe, de lehet, hogy nem kéne Mer' mért ne, kit érdekel, minek mi a mértéke Úgyis por és hamu lesz mindegyikünk a végére Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem Hogy tovább él az emlékem, a barátaim lelkében. Припев: Emlékezz rám, mikor fúj a szél Emlékezz mikor minden véget ér Nézz rám, fogd meg a kezem Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem. Emlékezz, mennyire szerettél Mennyire fájt mikor elmentél Nézz rám, fogd meg a kezem Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékem, majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem De pont azért, hogy te is értsd, az én emlékem éltetem Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta Hogy tükörben az életem vajon most a látszat eltakarja Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzom Vajon szeretnek, majd akkor is ha néha én is hibázok Az idő; távlatában, majd egyszer jussak azért eszedbe Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán Csak elmosolyodsz rajta, hogy így néztem rád oly bután Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató Ez érted szól, hisz emlékül, most így dalban hallható Mily szeretettel adom ezt, remélem érzed, hogy ez neked szól Hozzád, és ezt azért írtam, hogy veled lesz ha elalszol. Припев. Erdő; mélyén dús fa lombját, fújja még a szél Egyedül csak én nem értem, mirő;l mit beszél Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre Egyszer megígértem, szeretni foglak téged mindörökre De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek Nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek Még mindig hiányzol, mindennap gondolok rád Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tő;lem Dallamok mögé rejtő;zöm, mert mind idáig féltem Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad A hő;s szerelmes távozik, most véget ér a színdarab Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot Csak annyit kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott. Припев. 4-й куплет смотри у меня в заметках!!!