Bús felhők között a nap, Átkarol, és csak hívogat, Azt súgja nem lesz gond, Folyton csak ennyit mond.
1. Versszak (Carp-e) Valamiből egy van, nem élheted át még egyszer, Valamihez nem elég a szív, hanem már lélek kell. Van olyan út, ami százszor kísért az emlékekkel, Kár volt eddig álmodozni, itt az idő, ébredj fel! Százszor felednék minden éjszakát a múltamból De valaki nem felejt, hanem szembeszáll, és úgy harcol. Százszor hoznám vissza az együtt töltött órákat, Ha néha sírni láttál letagadtam, de jól láttad. De nem keresek kifogást, csak felemészt a hiányod. Ha jön egy hullócsillag egy utolsót még kívánok. Mert valamihez nem elég a szív, hanem már lélek kell, Valamiből egy van, nem élheted át még egyszer.
Bridge (Horus) A koldus az égben jár ma, Csak az én szívem az árva. Nálam a kulcs, hol a zárja? Ne felejts el soha drága!
Refrén (Horus) Bús felhők között a nap, Átkarol, és csak hívogat, Azt súgja nem lesz gond, Folyton csak ennyit mond.
Bús felhők fölött az ég, Bár eső rejti mindig kék. Azt súgja nem lesz gond, Folyton csak ennyit mond.
2. Versszak (Shady) Emlékeinken lépkedek és belülről lelve békét A friss illat reményekkel telve járja lelkem mélyét. Sétálok és nézlek, minden pillanatot felfalok, Hiányoznak az elmúlt beszélgetések, a tegnapok. Elvagyok, persze, mindig ezt mondom, hogyha kérdezed De koldusbotra jutottam, és a szívem, aki kéreget. Minden egyes kapott percért földöntúli öröm jár, És csak remélem, hogy reméled, hogy reményteljes jövő vár Kettőnkre, jó lenne, ha ez a nap eljönne Elvinnélek, és együtt felülhetnénk a felhőkre. Nem számít, hogy ki mit gondol rólunk, a lényeg ez, Hogy mi tudjuk, s hogy ezentúl mindig velem együtt lélegezz.
Bridge (Horus) A koldus az égben jár ma, Csak az én szívem az árva. Nálam a kulcs, hol a zárja? Ne felejts el soha drága!
Refrén (Horus) Bús felhők között a nap, Átkarol, és csak hívogat, Azt súgja nem lesz gond, Folyton csak ennyit mond.
Bús felhők fölött az ég, Bár eső rejti mindig kék. Azt súgja nem lesz gond, Folyton csak ennyit mond.
3. Versszak (Horus) Fekszem a fűben és úgy nézek fel az égre, Mint egy félresiklott éj után a reggeli mesékre. Elveszem szemeidben, szó nem hagyja el számat, Úgy szorítom kezed, mintha soha többé nem látnálak. Úgy csókollak meg, mintha csak ez lenne az első, De úgy tűnsz el a távolban, mint egy könnyes szemű sellő. Érzem, hogy örökre mész el tőlem, de mégis Úgy szivárványként suhansz el a képből, tudtam én is. Hidd el drága Te vagy a hang az ürességben Kósza remény a gyengének ebben a fagyos sötétségben. Megállítanám, de tudjuk jól, az idő múlandó, Ha eljön majd a vég egyszer követlek téged pillangó.