1. Versszak: (Shady) Hűs reggelen a szél faleveleket sodor A járdán, sárgán, mind zizegve fél Megfakult képek sorozatát látom Ahogy tüzes emlékeimre ráfagy a dér Elhidegültünk, a szívem se forró Úgy érzem magam, mint egy elszáradt kóró Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom Azt látom néha szinte idegen a családom Ez mind az én hibám, mindenért bocsánat Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat Sötét és hideg nincsenek emlékek halomban Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban Érzelmeim tengere befagy, és kiapad Nem vagyok más, csak egy kiszáradt sivatag Csak most érzem tettem, szörnyű oldalát Úgy sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda rád Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg Hogy itt legyél velem, neked nem éri meg Pedig én is vágynék már, akarom, kérlelem Ha kibírsz még engem, kérlek légy velem…
2. versszak: (Carp-E) A régi barátságunk nyomába erednék De úgyis letagadnád, ha megtehetnéd Hibáztatjuk egymást, vagy csak te engem Megnézném, mit tennél te a helyemben De nevess helyettem, én meg majd sírok Ahogy eddig is a büszkeséged mögött lapítok Mindig oda bújtál, mert számodra az menedék A dühöm megvan, nem számoltam le vele még Hogy rólad szóljon, meg sem érdemled Felesleges most magad mellet érvelned. Mi történt velünk, miért lesz a zárszó ez? Amit leírok, még emléknek is fájó lesz... Úgy intek búcsút a régi barátoknak Mint akik a végén csak azért találkoztak Egy kézfogás nem más, ennyi ami megmarad Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad Visszatartott eddig a sok szép közös emlék Magamnak se bocsátanék meg, ha olyat tennék Hogy bemocskolom azt, ami bennem sivatag Csak nézz magadra, már tudod neked mi marad...
Refrén: Ha tudod mondd meg ki vagyok, De nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem Egy darabot… Egyedül maradok… Az üres sivatagba nézve, Merre haladok?
3. Versszak: (Horus) Lelkem üressé válik, mikor a múltra gondolok, Érzem, az ég felé hiába fordulok, Fájdalom gyötör, de én már csak legyintek A harag segít, fekete könnyeket hintek Belém fúrta magát, egy átkozott emlék, Még előttem van ahogy megszorít, de mennék. Tenném, hajtanék, csak láncok, Fogva tartanak, és hiába játszok, Egy sötét lap baljósan néz most rám, Nevet, mint én még hajdanán. Eszembe jutnál, de csak magamnak hajtanám, Soha nem léphetsz be szívemnek ajtaján. Dögöljetek meg! Nem gondolok rátok! Kikre még egyszer azt mondtam barátok. Elég volt, több könnyet nem érdemeltek, Veletek kezdtem már az évek nevelnek. Érzéki búcsú? Inkább fájjon az emlék! A hazám a színpad, de tessék egy jelkép. Nem hiányoztok, ne higgyétek, nem bánt Csak szánom az időt, amit elcsesztem rátok, és rád… De már mindegy…(De már mindegy…) Már mindegy…
4. versszak: (Patty) Ha tudod mondd meg ki vagyok, (Mondd meg ki vagyok...) De nem ismersz, csak egy árnyékot bel&