Mint vándor hideg ősszel Elhagynám ezt a földet, Elszöknék a tél elől.
Elmennék, elvinném, Amit szívemre tettél: A hűség szép láncait.
Mikor jöttek gonosz évek, És halkan körbe vettek, Elrejtettél a sötétben. Mint gyöngyöt a tenger Megőrzi a néma mélyben Elrejtettél a sötétben.
Csak az ég tudja, És én érzem, Hány éjjelen sírtál értem. Sose félek a halál völgyében, Elrejtettél a szívedben.
Mint vándor hideg ősszel Elhagynám ezt a földet, Elszöknék a tél elől. Elmennék, elvinném, Amit szívemre tettél: A hűség szép láncait.
Csak az ég tudja, És én érzem, Hány éjjelen sírtál értem. Sose félek a halál völgyében, Elrejtettél a szívedben. Csak az ég tudja, És én érzem, Hány éjjelen sírtál értem. Sose félek a halál völgyében, Elrejtettél a szívedben.
Mint könnycsepp sivatagban, Mely visszatért a porban Így múlnék el nélküled. Mint gyertya vad szélben, Ahogy harcol a sötéttel Így múlnék el nélküled.