Hallod, a szél hogy sír, ha Ősök hangját hozza... Látod, bús átkunk, testvér testvér vérét ontja... Érzed, a vér meglódul, a szív fellángol, hinni, tenni egy életen át! Mondd, hol a kéz, mely egykor bűvös kardot fogta? Mondd, merre száll a dal, mely jövő álmát hordja? Hol van a mag, melyből, ha élet sarjad, elhozza majd a Nap sugarát?
Vele van a dal, szép köpenye a tűz, nap lángjából szőtt fény-inge - messze hallik hangja -,árnyakat elűz Hajnalpírral jár... Csillagok vigyázzák léptét csendesen, égről lángol szép fény-inge Hold világa, két folyónak folyása Hajnalpírra vár.
Széllel, ha dala száll, hideget elűz szava hazavár, erős karja látom, a Napig elér, s egyszer még hazaér.