Asszonyodat korcsok űzik, gyermeknek rongyos ruhája, vigaszod csak kaszapengés, és csontoknak muzsikája.
Nehéz vasból, hideg fémből rozsdaverte trónszék épül, égő hússal, izzó vérrel, hű szolgáknak osztályrészül.
Vezérük elkínzott testét, fogaikkal megszaggatták, mint farkasok, hozták vesztét, csontját trágyába kaparták.
Vadvirág, azok a fák hogyha nem nyílnak tovább, keserves, puszta lesz a föld, könnyeket sír majd a világ, anyaföld, sudár fák, ha már nem várnak csodát, keserves, puszta lesz az ég, megtisztító tűzben minden elég