"Ide, ide jo vitezek!" Gyujti nepet Laczfi Endre: Hat egyszer csak vad futassal Bomlik a poganysag rende; Nagy tolongasnak miatta Szinte mar a fold is rendul; Sok megallvan mint egy balvany, Leragad a felelemtul.
Sokat elut gyors futtaban A repulo kurta csakany; Sok ki nem mozdul helyebol Maga rab lesz, lova zsakmany. Foglyul esett a vezer is Atlamos, de gyalazatja (Nehez sebben vere elfoly) Eletet meg nem valthatja.
Fel, Budara, Laczfi Endre Szamos hadifoglyot indit; Annyi preda, annyi zaszlo Ritka helyen esik, mint itt. Rabkotelen a tatarsag Felelemtul meg mind reszket. Es vezeklik es ohajtja Folvenni a szent keresztet.
Hogy elertek Nagy-Varadda, – Vala epen Laszlo napja – Keresztvizre all a vad faj, Laczfi leven keresztapja. Osszegyul a tenger nezo Hinni a csodaba, melyet Egy elaggott, sirba hajlott Osz tatarnak nyelve hirdet:
"Nem a szekely, nem is Laczfi, Kit Isten soka megtartson; Hanem az a: Laszlo! Laszlo! A gyozott le minket harcon: A hivasra o jelent meg, Vallal magasb mindeneknel Sem azelott, sem azota Nem lattuk azt a seregnel.
Nagy lovon ult a nagy ferfi, Arca rettento, felseges; Korona volt a fejeben Sar-aranybol, kovel ekes; Jobb kezeben, mint a villam Forgolodott csatabardja: Nincs halando, foldi gyarlo Fereg, aki azt bevarja.
Mert nem volt az foldi ember, Egy azokbol, kik most elnek: Feje folott szuz alakja Latszott ekes noszemelynek; Koronaja napsugarbol, Oly tundoklo, oly vilagos! –" Monda a nep: az Szent-Laszlo, Es a Szuz, a Boldogsagos.
S az oreg tatar beszedet, Noha ketseg nincs felole; Bizonyita a templomnak Egy nem szavajatszo ore: Hogy harom nap a sirboltban Laszlot hiaba kereste; Negyednapra atizzadva Talaltatott boldog teste.