Hogy lesz e holnap még kín és isteni zord ítélet Vagy elmúlhat az ég így, így vetve mindennek véget A kiátkozott szívek helyén már utat tört a bánat Az üdvözítõ csókja híján elmúlásra várnak
De a megfeszített nem beszél, pedig álmok kísérik hangját Elhaló, hazug és üres szavak ûzött lelkek száján Ezredvégi jóslatokból millióknak ígéret Szavait epedve ismételve könnyítve meg a létet
Ó mondd, hogy bûnöm súlya sóhajként elszáll Áldott fényed útján Add hogy alvó gyilkos ösztöni mérgem Szunnyadjon tovább Romlás közt is kérlek, halljam mindig Elmém tiszta hangját Add hogy csókok közt és kételyek szárnyán is Emlékezzem rád
Halott eszményképek mögöttünk hagyva várnak Hogy egy újabb kor majd egy új alakban imádattal lássa Elkárhozott szentek várnak az utolsó órára Mikor a szívekben majd újralobban a Gyehenna tûzének lángja