Messzi láng gyenge fénye remeg felém, kísér tovább Mögöttem, jár s a halvány fényben, szememben ég a szürke táj
Ó emlékként csak a szívnek fáj, ha színtelen a világ Ami mélyen õrzi a fény titkát a csillogó szivárványt
De egy tiszta kéz melegsége színeket rejt s a palettán Ott a szívnek minden árnya a sötét kéj és a fénylõ báj
Hát fess új hajnalt hulló csillagot s alkonyt, ami zár Ne hagyd szívemben összetörve a csillogó szivárványt
Mert nem éreztem már a vörösnek izzását, Az aranyt a hajnalon át, A fekete fájdalmát. A zöld kevély szavát, A kékség ringását, A fehérnek vigaszát, A bíbor mély álmát.