Akár a hajnalba nyúló hosszú álomfonál Nyughatatlanná vált most a világ Percei pengeként vágnak sûrû forró ereket át Nem hagyva mást csak hideg, jéghideg ûrt maga után
Álmos fáradt az éjjel lágy esõ csordogál Fentrõl a mélybe hullva s végig a templom falán A márvány oltáron fekve kérlek most úgy ölelj át Ahogy az esõ hangjai ölelik az éjszakát
Megfagyott márvány ágyon utolsó forró óránk Elõttünk nincs más semmi csak a kéj s majd a halál Angyalok fájó hangja Istennek fájó keresztjén Halk sikolyod újra írja mi most enyém még
Most fáj még - de halálunkkal boldogságunk kél Remélj s majd én - új glóriádat elhozom ma még Azt sosem…