Átjár a szél, hogyha útra kél, gondolj rám, El ne felejtsd, mit ígértél. A hűség olyan, akár a Hold a vonaton, Mely elkísér, ahová utazom.
Egyszer majd rájössz, mi mennyit ér, Mit tettél meg, s kiért, Köveken át vezet az út valakiért, Sírhatsz, de mondd ki hallgat már, Hullnak az égből a könnyek rád, Szívdobbanás, akár egy őszi elmúlás.
Tudod a távollét olyan, mint a tűz, Vagy sikítva ég, lobban a láng, Vagy halkan elég. A story itt véget ér... Kérem a számlát, S elindulok hazafelé, Volt egy könnyű regény.
Egyszer majd rájössz, mi mennyit ér, Mit tettél meg, s kiért, Köveken át vezet az út valakiért, Sírhatsz, de mondd ki hallgat már, Hullnak az égből a könnyek rád, Szívdobbanás, akár egy őszi elmúlás.
Egyszer rájössz, mennyit érsz, Mit tennél meg, s kiért, Rozoga volt az a híd hozzád, Sírhatsz, de mondd ki hallgat már, Hullnak az égből a könnyek rád, Szívdobbanás, akár egy őszi elmúlás.