Nincs szó, nincs jel, nincs rajzolt virág. Nem szállhat az égen szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó, nincs már, aki felel. Nincs hely, ahová visszatér, ki útra indul el.
Hol az arc, hol a kéz ? Akiért, s csak azért ? Hol a tér, ahol a fény hozzád még elér ?
Kell, te legyél, ki Nap lesz Éj után te légy, aki megtalál egy régi balladát.
Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény Ki szívét osztja szét, az élet csak övé Ki szívét osztja szét, követik merre jár, hegyeken és tengereken túl értik majd szavát.
Így légy te a jel, ki új útra talál, ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán.
Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) : - az minden a miénk ! - de szava lesz a megbocsátás, szava a szenvedély.
Az légy, ki sose fél, ki a szívek melegét összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét
Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény Ki szívét osztja szét, az élet csak övé Ki szívét osztja szét, követik merre jár, hegyeken és tengereken túl értik majd szavát.
Az légy, ki sose fél, ki a szívek melegét összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét
Választott, ki a múltat, magában oldja fel, őrző, ki érzi a hajnalt, tudja ébredni kell.
Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény Ki szívét osztja szét, az élet csak övé Ki szívét osztja szét, követik merre jár, hegyeken és tengereken túl értik majd szavát.