Manapság az elvek, drága luxuscikkek. A világbéke tervek, ócska gúnyos viccek.
Fajunk gyilkos vírus, a gazdatestünk Földünk. Mindhiába a virtus, mi is fertőzödünk.
Mégis úgy érzem, kár még temetni minket, Sokszor jó szándék, vezérli tetteinket. Szépre, békére, harmóniára vágyunk. Ébred az elménk, ha széjjeltörik az álmunk.
Refrén: Várj! Most az öröm beszél, aki figyel, talán megérti mit mond. Állj! Soha ne fojtsd belé, ha megosztaná velünk a titkot!
Én még hiszek a változásban, az erőnkben, az önfeláldozásban