Elég voltam mára, az álom oltalmára, bízom elmém elterelném. A gondjaimról figyelmem, a világ terhét cipelnem, ma már nem kell, de jön a reggel.
Megint ébren töltöm, az éjszakát és felöltöm. A béke pajzsát, az örök hajszát. Megállítja az este aki a vesztemre lesne. Ébredésig lerázom átölel, akire vágyom
Refrén: A megbocsájtható bűn a határ (Sosem lépek át rajta) Ha a szeretet édes otthona vár (Szelíden óv karja) A tudat szárnyal, ha van, aki ért (Nem riaszt a magasság) A küzdelem szebb, ha van akiért (Ez nekem az édes szabadság)
Elég voltam mára, az álom oltalmára, bízom elmém elterelném. A gondjaimról figyelmem, a világ terhét cipelnem, ma már nem kell, de reggel a harci kedvem velem kel.
Szárnyakat, ad ha van, akiért A küzdelem szebb, ha van, akiért.