Kell még egy szó mielőtt mennél, kell még egy ölelés, ami végig elkísér. Az úton majd néha gondolj reám, ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!
Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz, nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés. Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény, tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Refr.1: Szállj, szállj sólyomszárnyán, három hegyen túl! Szállj, szállj, ott várok rád, ahol véget ér az út!
Úgy kell, hogy te is értsd: nem éltél hiába, az a hely, ahol élsz: világnak világa. Az égig érő fának, ha nem nő újra ága, úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.
Refr.2 : Szállj, szállj sólyomszárnyán, három hegyen túl! Szállj, szállj, én várok rád, ahol véget ér az út!
Nézz rám, s ne ígérj, nézz rám, sose félj! Ha nincs hely, ahol élj, indulj haza felé!