Rómeó: Kavargó, lázas emberek Arcokon percnyi élvezet Tombol a vágy mindenkiben Mitől lett mindez idegen? Szorít belül, és nem tudom, Mi ez a görcsös fájdalom Mi ez a furcsa gyötrelem, Ami rámtört hirtelen? Mért fáj? mért fáj? Miért retteg a szivem, Hogy szétporlad hitem? Minden álmunk megkövül És a semmibe merül a lét Mért fél, szorít itt benn a szív? A lelkem mért remeg, Hogy minden, minden tönkremegy És vár egy jégvilág, Hol csak szél penget gitárt
Sok régi társ, sok jóbarát Ki hozzám mindig közel állt Oly furcsa, mért nem érzitek Az itt ólálkodó halált? Nevetünk folyton mindenen Tréfákat gyártunk szüntelen De lám, a híres Rómeót Legyűri most a félelem Mért fáj? mért fáj? Miért retteg a szivem, Hogy szétporlad hitem? Minden álmunk megkövül És a semmibe merül a lét Mért fél, szorít itt benn a szív? A lelkem mért remeg, Hogy minden, minden tönkremegy És vár egy jégvilág, Hol csak szél penget gitárt
Mért fél, szorít itt a szív? A lelkem mért remeg, Hogy minden, minden tönkremegy És vár egy jégvilág, Hol csak szél penget gitárt