Dolhai Attila - Tengerrel az égbolt | Текст песни

• Тексты песен
• Dolhai Attila
• Tengerrel az égbolt

Elveszett a hely, ahol éltünk,
Elveszett az első pillanat,
és ami itt maradt, úgy fáj.
Két szemedből tűnnek a fények,
két karodban már nem ébredek,
és nem kérdezhetek tovább.
Mint tengertől az égbolt,
mint napfénytől az élet,
Te voltál a fény,
mit elvesztettem én, hisz'
életünk egy olvasatlan,
félig kész regény.
Mert tegerrel az égbolt,
-nézd- távol összeérnek.
De sorsom mit sem ér,
ha nem láthatlak én,
hisz életünk -csak nézd-,
egy újra írt regény.
Csak így tudok az ég felé szállni,
a te szárnyaiddal lettem most szabad,
és nékem csak te vagy ma már.
Mint tengertől az égbolt,
mint napfénytől az élet,
mint sötétből a fény,
úgy táncolsz felém,
hisz életem egy tőled teljes
újra írt regény,
Mint tengerrel az égbolt,
-nézd- távol összeérnek.
A valóság ködén, áttört már a fény,
hajózunk az álmaink vizén
a boldogság felé.
Mint sötétből a fény,
úgy táncolsz felém,
így életünk -hát nézd-