Valamit akarok mondani, de tényleg csak gyorsan, Annyi, hogy neked innentől én már csak voltam. Felejtsd el hát a közös jövőt, inkább szokd meg a múlt időt, Részemről ennyi, mindent átgondoltam, Most jobb dolgom van.
Mert valahogy mégis minden úgy alakult, Hogy a szerelem végleg megfakult. Elmúlt és a papírforma borult, Jobb, ha hozzászoksz! Hogy a szerepünk nem mindig vidám, Talán majd másnak az oldalán. Nem te leszel a legnagyobb hibám, Jobb, ha hozzászoksz!
Veszed az adást, csak másik csatornát nézel, Az érints meg engem nem azt jelenti, hogy kézzel. Szóval a helyzet reménytelen, ennyi már épp elég nekem, Az ágyamon fekszel és mellettem mégse' férsz el. Semmit nem érzel.
Mert valahogy mégis minden úgy alakult, Hogy a szerelem végleg megfakult. Elmúlt és a papírforma borult, Jobb, ha hozzászoksz! Hogy a szerepünk nem mindig vidám, Talán majd másnak az oldalán. Nem te leszel a legnagyobb hibám, Jobb, ha hozzászoksz!
Hogy nem kár, És nem fáj. De menj már, Mert jön más.
Jobb, ha hozzászoksz, jobb, ha hozzászoksz!
Mert valahogy mégis minden úgy alakult, Hogy a szerelem végleg megfakult. Elmúlt és a papírforma borult, Jobb, ha hozzászoksz! Hogy a szerepünk nem mindig vidám, Talán majd másnak az oldalán. Nem te leszel a legnagyobb hibám, Jobb, ha hozzászoksz!
Hogy nem kár, És nem fáj. De menj már, Mert jön más.