1. Jászkunsági gyerek vagyok 2. Tizenhárom fodor van a szoknyámon 3. Kispilisen híres kislány vagyok én 4. Éva szívem Éva 5. Láttál e már 6. Az őcsényi kertek alsó végén 7. Átugratom a Sárvizét
1. Jászkunsági gyerek vagyok, Jászkunságon születtem, Kis koromtól a nagy koromig Benne felnevelkedtem.
Kilenc zsandár kisért engem A szalóki főutcán. Véletlenül betekintek A kisangyalom ablakán.
<...> is azt kiáltja: Kedves babám, gyere be, Adj egy csókot, egy utolsót, Kacsintsál a szemembe!
2. Tizenhárom fodor van a szoknyámon, Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron, De látom én már, nem lesz semmi belőle, Tizenkettőt levágatok belőle.
Barna kislány, jól meggondold magadat, Hogy hova teszed a leánysorsodat, Gyöngyvirágos oltár elé leteszed, Onnét többé soha fel nem veheted.
3. Kispilisen híres kislány vagyok én.
4. Éva szívem Éva, most érik a szílva, Teritve az alja felszedjük hajnalra. <...> tartana, Hogy a szerelemnek vége ne szakadna. Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, Mért nem virágoztál minden falevélen?