Ma még együtt, és nincs tovább, Átkozottul kemény a világ, Lenyúztunk egymás agyából éveket, Szél fújja már az érzelmeket.
Ref.: Úgy éreztem kevés, amit adhatok, Pedig dehogy! És ma már hol vagy te, és én hol vagyok?
Téboly, hogy ott vagy, és én várlak, Idegen kéz nyúl tested felé. Csak a vágy ereje halványul el lassan, S már nem hazudunk egymásnak reményt.
Ref.: Úgy éreztem kevés, amit adhatok, Pedig dehogy! És ma már hol vagy te, és én hol vagyok?
Rád gondolok és újra látlak, A napfény áttetszik a hajad szálain. Ha álmodom veled, szívem szivárvány fényein lebeg, De jéghidegek a reggelek.
Ref.: Úgy éreztem kevés, amit adhatok, Pedig dehogy! És ma már hol vagy te, és én hol vagyok?
Istenem, pedig már fogtam a kezed, Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress! Templomok lépcsőin várom a csodát, Az idő törvényt ül (s lassan kipipál.)
Rád gondolok és újra látlak, A napfény áttetszik a hajad szálain. Ha álmodom veled, szívem szivárvány fényein lebeg, De jéghidegek a reggelek.
Istenem, pedig már fogtam a kezed, Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress! Templomok lépcsőin várom a csodát, Az idő törvényt ül (s lassan kipipál.)
Istenem, pedig már fogtam a kezed, Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress!...