Egyedül ült, a szürke félhomályban. Halálos gond, tartja hatalmában. Támadni kell, vagy várni, hogy ő támad. S ha gyorsan nem győz, úgy győzhet-e harcában?
Refr: És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív. És a hó csak hull - arcodra dermed a kín. És a hó csak hull - ez győz le, nem az ellenség. És a hó csak hull - belevesz álom és reménység.
Forró nyár volt, hosszú útra mentek. Trombita szólt, és harci dob pergett. Büszke zászlók, a szélben táncra keltek. Nem tudhatták, vesztükbe menetelnek.
Refr. És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív. És a hó csak hull - arcodra dermed a kín. És a hó csak hull - ez győz le, nem az ellenség. És a hó csak hull - belevesz álom és reménység.
Múlt az idő, a nyárból kétszer ősz lett. Az őszből tél, a fény itt már nem győzhet. Megdermedt a táj, merre csak szem ellát. Hólepel fedi a halott hősők arcát.
Refr. És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív. És a hó csak hull - arcodra dermed a kín. És a hó csak hull - ez győz le, nem az ellenség. És a hó csak hull - belevesz álom és reménység.
És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív. És a hó csak hull - arcodra dermed a kín. És a hó csak hull - ez győz le, nem az ellenség. És a hó csak hull - belevesz álom és reménység.
Hideg szél fúj, a fegyverzaj elült már. A kéz lehull, az élet lassan elszáll. Bealkonyul, a sötétség erősebb. Elszabadul, s éj lepi a földet.
És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív. És a hó csak hull - arcodra dermed a kín. És a hó csak hull - ez győz le nem az ellenség. És a hó csak hull - belevesz álom és reménység.
És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív. És a hó csak hull - arcodra dermed a kín. És a hó csak hull - ez győz le nem az ellenség. És a hó csak hull - belevesz álom és reménység.
Belevesz álom és reménység... belevesz álom és reménység...