Kár minden szóért kár alig bírtam kék szemek közt ily szerényen elvegyülni fáj minden lépés fáj ha utam végén nem tudok a karjaidba szenderülni
várj csak fájjon amíg vársz az ajtóm mindig be van zárva mosoly helyett legörbül a száj tád ki hadd repüljem át a szárny csonkjait pusziljuk le nézzük ahogy apró lesz a táj
rózsa rózsa kedves rózsa a kiszáradt szirmaid szél viszi a csöppnyi tóba illatod lecsillapít
gyerek voltam emlékezni most felejtni tanulok minden mi volt újra kezdjük jobb lesz ha meglapulok