Én mindent megadtam drágám. Lábadnál hevertem árván. Mégsem volt semmi elég. Neked az élet csak játék, Sok önző, átlátszó szándék. Nem leszek melletted árnyék.
Úgy vágytam rá, hogy megszeress, Hogy velem sírj, velem nevess. Oly őszintén, mint ahogy én. Úgy vágytam rá, mint egy félbolond, És a szenvedély végleg elsodort. De a szenvedés, neked mit se mondd, Annyit sem jelent, mint pár ócska rongy.
Nem bánom, ahogyan éltem. Nem vagyok az, aki régen. A lelkem őrjöngve sír. Kétség és ábránd a végzet, Szeretlek most már és félek, Elhagysz és elfeledsz végleg.
Úgy vártam rá, hogy megszeress. Hogy átölelj, mindig kövess, Nem jöttem rá, ez szerelem. És elsodort sok már érzelem, De a harcaim meg nem nyerhetem. Játék semmi más, ez az életünk. Sok-sok öncsalás, együtt vesztettünk. Úgy vágytam rá, Úgy vágytam rá Úgy vágytam rá, Pedig úgy vágytam én, hogy megszeress, Kár, hogy nincs tovább, Mert a szenvedély, puszta kínzó vágy!