Amikor érzed, hogy jön a vihar, már késő Amikor gondolnál a jövőre, már késő Amikor lentről mennél felfelé, már késő Amikor újra kezdenél mindent, már késő Amikor anyád szemébe nézni már késő Amikor megkeresnéd a lányt, már késő Amikor megbocsájtanál mindent, már késő Amikor belátod, hogy igazam volt, már késő
Essemm
Mennyi ideje is járjuk ezt az utat, ne is mondd De nem is gond, csak a hosszú idő eliszkolt Kamu spanok lesik, ahogyan zuhansz fentről le De megtörtem mindegyiket, ahogy jutsz egyről a kettőre Ebből ki és egyből be, egy másik erdőbe Ilyen a világ, nehezen jutunk közös nevezőre De egyet ne felejts, hogy hamar lesz már késő Hamar tornyosul eléd a sok megmászhatatlan lépcső És akkor lesznek, akik nevetnek és lesznek, akik sírnak Akik valaha is bírtak elfelejtettek, nem hívnak A nőt nem látod, a sikert várod, lassan elköszön az álmod Összedől a várad, már nem mászod meg könnyen az árkot Mit hagysz magad mögött, más vagy magad álmát Elfelejtetted ki várt rád, de már állsz hogy rád se vár már Hogy nem dolgozol, nem teszel, apád pénze az mit veszel És még az vezekel, aki halad és semmit se cseszel Haver mit gondoltunk régen, hogy majd letérdel a világ? Hát a könnyekben csúszunk meg és bárki lát ez egy szilánk Csak tekints vissza arra a pontra, ahol minden rendben És tégy úgy, hogy még ne legyen késő, ahogy nekem kell tennem
Refrén
Amikor érzed, hogy jön a vihar, már késő Amikor gondolnál a jövőre, már késő Amikor lentről mennél felfelé, már késő Amikor újra kezdenél mindent, már késő Amikor anyád szemébe nézni már késő Amikor megkeresnéd a lányt, már késő Amikor megbocsájtanál mindent, már késő Amikor belátod, hogy igazam volt, már késő
Giajjenno
Spanom késő lesz már, amikor megbánod minden bűnödet Csak az ördög, aki visszanéz a tükörből lehet Nem tettem meg mident, ahogy kellett És tényleg ennyire tellett, hogy elszálltak a tervek? Amikor kilövöd a golyót már késő lesz Használd az eszedet, ne tedd amit más megtesz Mer' nem tűnik el a kimondott szó Amiket köpködtél a másikra, most hogyan lesz jó Hogy ájjál fel bro, hogyha eltörték a lábad De nem is kell szaladni, akik szeretnek megvárnak Mielőtt ugranál a hídról, csak gondolkozz Magadat vezeted el mindig a gondokhoz Hányszor elmondtam, hogy nem ők ölnek minket Mi öljük meg magunkat, mer' semmibe' se hisztek Az egész életünkbe' fel-le megy a lépcső De addig jó míg van, mert ha eltűnik már késő
Refrén
Amikor érzed, hogy jön a vihar, már késő Amikor gondolnál a jövőre, már késő Amikor lentről mennél felfelé, már késő Amikor újra kezdenél mindent, már késő Amikor anyád szemébe nézni már késő Amikor megkeresnéd a lányt, már késő Amikor megbocsájtanál mindent, már késő Amikor belátod, hogy igazam volt, már késő
Hiro
Hogyha ki vagyok borulva, te ne legyél Mikor egyedül a szemétnek tetején Hiányoznak a víg napok Mikor éjjelente csak virrasztok Oda visz vissza minden emlék Olyan szürke volt még felettem az ég Ami mára maradt, az a feketeség Hogyha egy helyben állsz te, beszakad a jég Ha szeretsz valakit, akkor öleld meg Ha csinálsz valamit, legyen benne a szíved Ne engedd, hogy késő legyen, ez a jelen A jelen velem, én a jövőbe viszem Mikor elmegy a hajó Mikor látod elúszni, az örökké való Mikor itt volt anno Te nem vetted észre és most pedig hello
Refrén
Amikor érzed, hogy jön a vihar, már késő Amikor gondolnál a jövőre, már késő Amikor lentről mennél felfelé, már késő Amikor újra kezdenél mindent, már késő Amikor anyád szemébe nézni már késő Amikor megkeresnéd a lányt, már késő Amikor megbocsájtanál mindent, már késő Amikor belátod, hogy igazam volt, már késő