Vége a világnak (Seress Rezsö verse a Szomorú vasárnap dallamára)
ösz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél. iába sírok és hiába szenvedek, Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek...
Meghalt a szeretet!
Vége a világnak,vége a reménynek Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek. Emberek vérétöl piros a tarka rét. Halottak fekszenek az úton szerteszét. Még egyszer elmondom csendben az imámat: "Uram, az emberek gyarlók és hibáznak..."