Ezt még el kell mondani, bár nehéz a toll. A vérem jéghideg, Csak a szívem forr. Bármit láttam jártamban köztetek, Mindig egy a vég: loptok, vagy öltetek. Ennyire egyszerű, megérti akárki, Vedelni tudtok, meg fék nélkül zabálni. Azt hiszed bántalak, ki vagyok én ahhoz? Pont erről szólok, az átlag tovább lapoz. Hány éve élsz már ezen a Földön, Ahol a paradicsomra épül börtön? Mióta újra olvasom a Bibliát, Fáj, hogy a Vatikán mi mindent kitalált. Ahogy mondtam a fél világ harapja, A pokol felé is tárt karokkal szaladnak. Vajon a jó Isten mit várna el tőlünk? De egy biztos: megesszük mit kifőztünk!
Hallani kell, hallgatni nem elég, Hogy végre szíved húrjait lecseréld. Mert úgy nézem kopott, szakadni készül, Ha rám figyelsz vashúzzal lesz majd végül. Mert hallani kell, hallgatni nem elég, Hogy végre szíved húrjaid lecseréld. Mert úgy nézem kopott, szakadni készül, Ha rám figyelsz vashúzzal lesz majd végül.
A pokol az itt van, nem mélyen a földben, Anyánkat ne sértsd meg, Ő figyel csöndben, Már többször is mondta, elég lesz emberek, Ellene nem jó se pénz, se a fegyverek. De erre nem gonoldsz, amilyen okos vagy, Helyette a neten fikázó blogod van. Tudom mert okod van bántani másokat, De érzed visszaszálló átkokat. Na ezért mondom én, hogy az orrodik se látsz el, Ebben mindenki fuldoklik. Ha támadsz és nem lövök vissza, Azt mondják rám nem is férfi a Fanka. Megmondta Oso, Jézus és Buddha, Amire Isten gondol jól tudja. Minden egyes ember ezen a Földön, Ha magába néz leomlik ez a börtön. Mégis úgy tűnik kényelmes a cella, És nem vagyok Jézus így marad a lepra. Maradnak a süketek, maradnak a vakok, És örülni fognak amikor meghalok.
Hallani kell, hallgatni nem elég, Hogy végre szíved húrjait lecseréld. Mert úgy nézem kopott, szakadni készül, Ha rám figyelsz vashúzzal lesz majd végül. Mert hallani kell, hallgatni nem elég, Hogy végre szíved húrjaid lecseréld. Mert úgy nézem kopott, szakadni készül, Ha rám figyelsz vashúzzal lesz majd végül.
Az embert szeresd meg, ne azt amit csinál, Mert az egyik álszent, de a másik piál. Jézus ma nem élne 25 évet se, Ezért reppelem szám szélét véresre. Az embert szeresd meg, ne azt amit csinál, Ki lát csendben marad, más kamuzva kiáll. Ennyi a lecke, most többet nem mondhatok, Először a mát figyeld hagyd a holnapot! Amíg a tekintet jövőbe mered ne csodáld, Hogy vágyad megtenni nem mered. A nő egy örvény, a férfi vulkán, De lassan csak zombikat látok az utcán. A magyar a nép, kinek utat kell mutatni, Nem pedig olajért háborút kutatni. Ha régóta érted, miért ülsz a seggeden? Ne tőlem félj, én bárkinek engedem. De majd egy napon Rád néz az Unokád, És meg fogja kérdezni, hogy lettek rabszolgák? Hogy jutott ide Ő és a Népe? Hogy csalhatott minket az ördög így lépre?